Meghatározó fiatalkori tapasztalatom szerint az irodalom élni tanít, sokszálú kapcsolódást
teremt szöveg és olvasója, szöveg és olvasói között. Megrendít. Megtisztít. Megtorpant.
Szembesít. Felemel. Megkérdőjelez. Eltávolít. Közelít. Megerősít. Átformál. Éltet. Meghív.
Tanári és segítő munkám a kezdetek óta összekapcsolódik: az irodalomban, az anyanyelvi és
a frankofón kultúra iránti érdeklődésemben gyökerezik. Olvasóként és tanárként a szöveggel
való személyes találkozás tölt el nagy kíváncsisággal, és a szövegről egymással folytatott
párbeszélgetések érdekelnek szenvedélyesen…
Olvasás közben rácsodálkozunk más világokra, és persze a magunk hangjára, a saját
kérdéseinkre és érzéseinkre is ráismerünk. Hiszek abban, hogy egy jó vers, egy jó szöveg
mindig utat talál valakihez, ahogy abban is, hogy mindenki segítőre találhat egy neki szóló
sorban, képben, kérdésben. A találkozások sűrű hálója az irodalomterápiás beszélgetések
biztonságot adó közegében és az otthoni csendes olvasás során szövődik.
A meseterápiának köszönhetem találkozásomat az irodalomterápiával. A klasszikus és kortárs
mesék mesemátrixának, a nyugati és keleti mesék összehasonlító megközelítésének
képzéseken szerzett tapasztalatai vezettek el az alkalmazott irodalomterápiához, amelyből
egyetemi végzettséget szereztem. Főként kortárs szépirodalmi szövegekkel foglalkozom.
Szöveg és olvasója egymásra találását kilenc éve segítem nyitott és zárt csoportjaimmal
kamaszok, egyetemisták és felnőttek körében. Az első csoportom ma is működik Piliscsabán.
A Magyar Irodalomterápiás Társaság tagja vagyok.
Az irodalomterápiás foglalkozásvezetés számomra szolgálat, amelynek során továbbadok
valamit abból, amit kaptam, és segítek abban, hogy a közös olvasás és beszélgetés a
kapcsolódások sűrű szövetű hálóját szője közöttünk egy kiegyensúlyozottabb, teljesebb és
másokért is élő életért.
Férjemmel Piliscsabán élünk, két egyetemista gyermekünk van.
Segito
-
Tüske-Hegedüs Andrea
ismerd meg jobban
-
Udvarhelyi Zsuzsi vagyok, Veszprémben születtem, 18 éve élek Piliscsabán a férjemmel és 5 gyermekemmel. Három már felnőtt, kettő még iskolás. Angol-hittan szakos tanárként végeztem, tanultam művészeti igazgatást, majd végül mentálhigiénés lelkigondozó lettem. Női példaképem, Polcz Alaine után vallom, hogy „nem baj, ha a célom nem ismerem, elég, ha a célom ismer engem…” Így járom az utamat most a gyermekeink gondozását követő időszakban. Fontos nekem a keresztény hitem, az egyházhoz tartozásom. Szeretem a művészetet, és leginkább a kertet, ami egyszerre gyógyít, gyönyörködtet és táplálja a testemet, lelkemet. Elvarázsolnak a régi épületek, és különösen a történelmi kertek és parkok, de a közeli erdőben is képes vagyok újjászületni. Szeretem az embereket, kíváncsi vagyok arra, hogy kiben mi lakozik. Lelkigondozóként főleg kismamákkal kezdtem foglalkozni, mivel hiszem, hogy a perinatális (szülés körüli) időszak különös figyelmet és törődést érdemel, amit ma nem, vagy csak nagyon hiányosan tud megadni a társadalom. A szakdolgozatomat is ebből a témából írtam. Magam is megtapasztaltam, hogy nehézség idején mennyire kell egy ember, aki mellettünk áll, meghallgat, és aki a bajunkban távollévő Istent megjeleníti. Hálás vagyok azért, hogy nekem volt ilyen emberem. Hiszem azonban, hogy az emberen keresztül Isten és egyedül Isten az, aki gyógyít bennünket.
„Ha sötét völgyben járok is,
nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.
Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Számomra asztalt terítettél,
ellenségeimnek szeme láttára.
Fejemet megkented olajjal,
s a poharam színültig töltötted.
Kegyelmed és jóságod vezet
életemnek minden napján,
s az Úr házában lakhatom örök időkön át.” (23. zsoltár)Szívesen meghallgatok mindenkit, bármilyen problémája is legyen, aki hozzám fordul.