Udvarhelyi Zsuzsi vagyok, Veszprémben születtem, 18 éve élek Piliscsabán a férjemmel és 5 gyermekemmel. Három már felnőtt, kettő még iskolás. Angol-hittan szakos tanárként végeztem, tanultam művészeti igazgatást, majd végül mentálhigiénés lelkigondozó lettem. Női példaképem, Polcz Alaine után vallom, hogy „nem baj, ha a célom nem ismerem, elég, ha a célom ismer engem…” Így járom az utamat most a gyermekeink gondozását követő időszakban. Fontos nekem a keresztény hitem, az egyházhoz tartozásom. Szeretem a művészetet, és leginkább a kertet, ami egyszerre gyógyít, gyönyörködtet és táplálja a testemet, lelkemet. Elvarázsolnak a régi épületek, és különösen a történelmi kertek és parkok, de a közeli erdőben is képes vagyok újjászületni. Szeretem az embereket, kíváncsi vagyok arra, hogy kiben mi lakozik. Lelkigondozóként főleg kismamákkal kezdtem foglalkozni, mivel hiszem, hogy a perinatális (szülés körüli) időszak különös figyelmet és törődést érdemel, amit ma nem, vagy csak nagyon hiányosan tud megadni a társadalom. A szakdolgozatomat is ebből a témából írtam. Magam is megtapasztaltam, hogy nehézség idején mennyire kell egy ember, aki mellettünk áll, meghallgat, és aki a bajunkban távollévő Istent megjeleníti. Hálás vagyok azért, hogy nekem volt ilyen emberem. Hiszem azonban, hogy az emberen keresztül Isten és egyedül Isten az, aki gyógyít bennünket.
„Ha sötét völgyben járok is,
nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.
Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Számomra asztalt terítettél,
ellenségeimnek szeme láttára.
Fejemet megkented olajjal,
s a poharam színültig töltötted.
Kegyelmed és jóságod vezet
életemnek minden napján,
s az Úr házában lakhatom örök időkön át.” (23. zsoltár)
Szívesen meghallgatok mindenkit, bármilyen problémája is legyen, aki hozzám fordul.
