Magyar-francia szakos középiskolai tanár, mentortanár

Meghatározó fiatalkori tapasztalatom szerint az irodalom élni tanít, sokszálú kapcsolódást
teremt szöveg és olvasója, szöveg és olvasói között. Megrendít. Megtisztít. Megtorpant.
Szembesít. Felemel. Megkérdőjelez. Eltávolít. Közelít. Megerősít. Átformál. Éltet. Meghív.
Tanári és segítő munkám a kezdetek óta összekapcsolódik: az irodalomban, az anyanyelvi és
a frankofón kultúra iránti érdeklődésemben gyökerezik. Olvasóként és tanárként a szöveggel
való személyes találkozás tölt el nagy kíváncsisággal, és a szövegről egymással folytatott
párbeszélgetések érdekelnek szenvedélyesen…
Olvasás közben rácsodálkozunk más világokra, és persze a magunk hangjára, a saját
kérdéseinkre és érzéseinkre is ráismerünk. Hiszek abban, hogy egy jó vers, egy jó szöveg
mindig utat talál valakihez, ahogy abban is, hogy mindenki segítőre találhat egy neki szóló
sorban, képben, kérdésben. A találkozások sűrű hálója az irodalomterápiás beszélgetések
biztonságot adó közegében és az otthoni csendes olvasás során szövődik.
A meseterápiának köszönhetem találkozásomat az irodalomterápiával. A klasszikus és kortárs
mesék mesemátrixának, a nyugati és keleti mesék összehasonlító megközelítésének
képzéseken szerzett tapasztalatai vezettek el az alkalmazott irodalomterápiához, amelyből
egyetemi végzettséget szereztem. Főként kortárs szépirodalmi szövegekkel foglalkozom.
Szöveg és olvasója egymásra találását kilenc éve segítem nyitott és zárt csoportjaimmal
kamaszok, egyetemisták és felnőttek körében. Az első csoportom ma is működik Piliscsabán.
A Magyar Irodalomterápiás Társaság tagja vagyok.
Az irodalomterápiás foglalkozásvezetés számomra szolgálat, amelynek során továbbadok
valamit abból, amit kaptam, és segítek abban, hogy a közös olvasás és beszélgetés a
kapcsolódások sűrű szövetű hálóját szője közöttünk egy kiegyensúlyozottabb, teljesebb és
másokért is élő életért.
Férjemmel Piliscsabán élünk, két egyetemista gyermekünk van.